Wolfgangsee

Miután kicsekkoltunk a panzióból, északnak vettük az irányt. Úgy terveztük, hogy a Wolfgangsee partján fogunk kempingezni. Végül így is lett, csak nem azon kempingek egyikében vertük le (Gy!) a cövekeinket, amelyeket még otthon kiszemeltem magunknak. Eredetileg egy család által üzemeltetettet néztem ki, akik mellékesen sajtkészítők. A honlapjuk baromi csalogató (ezt majd belinkelem). 

A strandjuk ezt a látványt nyújtja:

A kemping viszont nagyon picit (az itteni viszonylatokhoz képest) elhanyagoltnak tűnt. Később rájöttünk, hogy miért.

Kiderült, hogy valójában ők a környék tejtermék készítői, és csak mellékesen fogadnak 5 hónapnál tovább tartózkodó vendégeket, mert amúgy túl sok papírmunka, meg egyéb teendőik is lennének a túristákkal. Hát ez van, nekik bejött a biznisz. 

Nagyon tetszett a tejes automatájuk:

A kiürült üvegeket abba a narancssárga ládába lehetett visszaszolgáltatni.

Itt is komoly ára van a kézműves termékeknek

Emellett a kemping mellett 3 másik is volt, mint ahogy ez a tókörüli városkákra mind jellemző, de valahogy egyik sem fogott meg. Elég zsúfoltak voltak és még sövény sem választotta el a két parcellát egymástól, ahogy Magyarországon, oly sok helyen.

Végül St.Wolfgang egyik kempingjében vertük fel a sátrunkat, ami szintén part menti hely. Miután lecövekeltünk St. Wolfgang kőkemény talajába, elindultunk meghódítani a kis települést. 

Mondanom sem kell, az egész a túristákra épül. Mindenhol éttermek, szuvenír boltok, stb-stb. Ráadásul valami hihetetlenül nyomják a város Adventi reklámját. Külön fa bódét állítottak fel erre a célra, ahol egy monitoron csupa téli tájat és a város karácsonyi pompáját láthattuk. Természetesen innen sem hiányozhattak az Adventi relikviák. Azért ez a nyár közepén igencsak fura.

Körbejártuk a várost. 

St.W híres temploma, a háttérben 

Nem tudtuk megállni, hogy ne vásároljunk egy kis pörkölt, mázas diófélét ebben a kis boltocskában.

Ez a bejárat nagyon tetszett

Egy kis helyi serital és némi egyszerű étel mellett megpihentünk, aminek néhány perc elteltével még jobban örültünk, mivel egy rendes erejű zápor áztatta el a környéket, míg mi vártunk a vacsoránkra.

Visszatértünk tehát a szállásra, szépen elterveztük az est hátralévő részét, elmentem tusolni, Gy váltott engem, én addig a sátorban belekezdtem a blog írásába. Az eső újra eleredt. Jó volt hallgatni ezt a felfrissülést hozó esőt, a sok melegnap után. Majd egyszercsak nedvességre lettem figyelmes. Mi ez? Hopp, és egyre több! Basszus, beázik a sátor! Na ne! Pff.. és mit fog ehhez szólni Gy, ha megtudja? Totál ki lesz bukva! De legnagyobb meglepetésemre elég rezignáltan fogadta. Ok, most mi legyen? Számos variáció merült fel, de ezeket most nem részletezem, csak annyit, hogy majdnem vettünk egy új sátrat a kemping boltjában, amiről azért kellett lemondanunk, mert nem fért volna bele a zsír új matracunk. Sokat tanakodtunk, hogy mi legyen, közben a recepciós csávó megszánt minket és azt mondta, h aludjunk itt az éttermi részben, 10-kor úgy is bezárnak, és még a helyiség kódját is megadta. Nagyon örültünk a vendégszeretetének és eltettük a kódot. Oké, de addig mit csináljunk? Picit alábbhagyott az eső, visszasiettünk a sátorhoz, de ekkor már gyorsan kellett visszapakolnunk a kocsiba, mert újra elkezdett esni. Beültünk a kocsiba és vártunk. Addig vártunk, míg végül Gy elkezdett bekuckózni. Én aludtam már autóban egy párszor, nem egy leányálom, de azt láttam rajta, hogy a sok szenvedés ellenére izgalomként éli meg. Persze, majd tök poén lesz mesélni a haveroknak, de fájó nyakkal/derékkal ébredni?! Ahh.. bele sem gondolok. Most elég, hogy nem kell hallgatom a patak zúgását, helyette van vízcsepp kopogás az autó tetején. Izgi, mi? És a matracunk még így is 0 km-es marad!

Holnap kiderül, hogy hogyan tovább, lesz-e még számottevő csapadék vagy sem (sztem nem)? 

Gy+L izgalmas nyári kalandja folytatódik! 

(és még a tegnapi nap izgalmait nem is meséltük!)