Ma reggel a turizmbüroban kezdtük a napot (természetesen csak a reggeli után). Megkérdeztük, hogy van e vezetett gleccsertúra Dachsteinen, de "Hilda" közölte, hogy nincs semmi ilyesmi, bárki bármerre mozoghat, persze óvatosan! Ezenkívül megtudtuk, hogy minden kedden hajnali 5-kor elindítják a felvonót és a hegy tetejéről meg lehet csodálni a napfelkeltét. Hú, ez nagyon beindított minket, "Hilda" intézett is nekünk egy telefont ez ügyben, mert limitált férőhelyes a program, de sajnos nem jártunk szerencsével. Sebaj, mi ettől függetlenül felmegyünk, legfeljebb nem hajnalban. Azt is mondta, hogy ilyen nagy melegben az emberek felmenekülnek a hegyekbe, úgyhogy számítsunk arra, hogy ezidő tájt (9-10) sokan lesznek, tehát érdemes nyitásra odamenni. Így ezt el is napoltuk holnapra.
Utunk végül Göllingbe vezetett, egy gyönyörű vízeséshez. Mint ahogy az előző napokban, ma is iszonyatosan meleg volt és hasonlóan nehezen lehetett elviselni, mint otthon. A víz közelsége azonban mindig felüdülést okoz, ahogy tette ezt most is.
Útközben ezek a hegyek ejtettek rabul minket
Miután megvettük a belépőnket, ez a látvány fogadott:
Kb. 10 perces sétára volt maga a vízesés
Ilyen gyönyörű kis virágok nőttek a fákon, illetve köveken megtelepedő mohákból
Az út felvitt minket a vízesés tetejéig és a hegyből előfakadó forrásig. Voltak részek, ahol komoly mennyiségű vízpára terítette be az egész testünket, ami ebben a melegben valóságos felüdülés volt.
Nagyon kell sasolni a képen, de a lényeg (amellett, hogy Gy milyen jóképű), hogy a szemüvegünk totál vízpermetes lett. Ennél a pontnál ismét elgondolkoztam a kontaklencse ötletén.
A forrás felé vezető úton megpillantottunk egy jelzett ösvényt, amin elindultunk egy darabig. Térkép hiányában (erről a részről még online térkép sem volt. Várjuk a gugli turista view-ját!) inkább visszafordultunk, de amúgy gyönyörű kis utacska volt.
Bementünk Gölling citybe és vettünk egy nagyon király turistatérképet (ajánlott túraútvonalakat tartalmazó kis füzettel) potom 6€-ért, ami a német oldalt is tartalmazza, de erről majd máskor még szót ejtünk.
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az egyik közeli tóhoz és ott sétálgatunk egy kicsit.
A víz színe tényleg ilyen csodálatos volt. Jéghideg, kristálytiszta és teli volt pisztránggal (meg kacsával).
Itt örülök a kacsáknak, meg annak is, hogy végre levettem a bakancsot.
Rengeteg kakukkfű nőtt vadon errefelé
Aztán bakancs le, zokni le. Letelepedtünk a tóparton és élveztük a természetet.
Gy transzba esett a fölénk tornyosuló hegyektől
Én meg már az egyik következő helyszínt terveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése