Reggel viszonylag hamar (7 óra körül) egymásra néztünk Gy-vel, de gyorsan vissza is tettük a párnára a fejünket. Lehet, hogy ő erre a momentumra nem is emlékszik. Nem kérdeztem, de most sem tudom, mert itt horpaszt mellettem. A reggelinél nem sokat tudtunk magunkról, pedig nem 5 perccel a felkelés után mentünk le. Olyanok voltunk, mint a partra vetett vízihullák, az arcunk teljesen feldagadt (nekem már előző nap egy picit a szemem) Nagyon remélem, hogy ez csak "gyógyulási reakció", ami a 4. napnak köszönhető és nem pedig a leégésnek!
Miután mindkettőnk az új bőrünk növesztésére fordította energiakészletének 70-80%-át, ezért úgy döntöttünk, hogy ma inkább ne menjünk napra. Oké, de azért menjünk kirándulni valahova az erdőbe! Rendben. Elkezdtük a tervezést, majd rá kellett jönnünk, hogy az itteni túraútvonalak legnagyobb része erdészeti, vagy valamilyen kiépített úton haladnak, aminek az eleje (1-2km) és a vége (legtöbb esetben a hegyen) napos szántóföldeken, réteken mennek keresztül, ahol semmi árnyék. Ráadásul a bejárható hegyeket tekintve, kevésnek a tetején van erdő. Azt vettük észre, hogy a közelben (amiről van térképünk) nagyon szétszabdaltak az erdős területek. Úgy tűnik, mintha nem lenne olyan nagy, egybefüggő erdőség, mint Magyarországon pl. a Börzsöny, vagy a Bükk. Háh! A végén még örülni fogunk annak, ahol élünk, pedig az első napokban nagyon irigyeltük Sógorékat a sok vízesés és kristálytiszta patak miatt! :)
A félnapos regenerálódás után végül erőt vettünk magunkon és felkerestük a közeli apotékát és vettünk egy helyi kencét a bőrünkre. Akkor még ugyan hét ágra sütött a nap, de volt időnk kiolvasni a térképről hogy melyik a régió azon pontja, ahol van erdő, víz, de legfőképpen árnyék. Remekül belőttük a Lammerklamm szurdokot. Hibátlan volt. A fent említett kritérériumokon túl még egy grátisz is volt. Alig voltak turisták. Pedig nem sokkal grandiózusabb a lichtensteinklammi szurdok se. Valamiért ez mégse volt zsúfolt. Hála a jó égnek! Volt időnk kiélvezni a látványt. A fotózás és videózás pedig jelentősen egyszerűbb volt a szokásos statiszták nélkül.
Annyira tetszett a szurdok, olyan sok képet csináltunk, hogy alig tudok válogatni, legszívesebben az összeset feltenném. :)
Ilyen kiépített utakon haladtunk végig itt is.
Egy ilyen fullos réztölcséren keresztül lehetett hallgatni a víz zúgását
Ilyen kis növények és mohák nőttek a sziklákon
A hatalmas sziklákon még fák is nőttek
Ez meg már az út vége
Ki is próbáltuk. Finom volt a rétesük. A terasz nagyon hangulatos volt, a belső rész pedig igen ízléses en berendezett. Honlapjukon árat nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna.
Miután legurítottuk, amit rendeltünk, visszafelé vettük az irányt.
Ez, már egy másik, rövidebb szakasza a szurdoknak, amit "sötét szurdoknak" hívnak.
Összességében nagyon élveztük ezt a rövidke túrát, persze a végén ennek is sikerült megizzasztania minket. :) Nekem azért a lichtensteinklamm-i szurdok magasra tette a lécet, végén azzal a gyönyörű vízeséssel. Gy-nek meg inkább ez tetszett. A kulcs: itt egész úton max. ha 8 embert láttunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése