Liget Étterem

Úgy gondoltam ennek inkább egy külön posztot szentelek, mert bátran mondhatom, hogy megérdemli.

Tavaly fedeztük fel ismerősökkel a Liget Étterem és Pizzéria nevezetű teraszos helyet. Ráadásul akkor csak egy bambira és pár könnyed falatra ültünk be. Mégis úgy élt az emlékemben, hogy ez az a hely, ahova érdemes visszajönni, mert nagyon kedvesek és az is jó volt amit ettünk. Nos, ehhez képest felül teljesítették önmagukat, a szakács kiválóan főz, a felszolgálók még mindig nagyon kedvesek, közvetlenek, de nem tolakodóak, és az egész étterem hangulata - a minimalista dizájn ellenére - roppant családias. Bátran ajánlanám bárkinek a helyet, mint ahogy tettem is egy közösen elfogyasztott ebéd alkalmával. 

Hévízi tartózkodásunk során - a félpanzió ellenére - minden ebédünket itt fogyasztottuk el. Mindig tudták hozni a magasra feltett szintet, úgy hogy nem ettük kétszer ugyanazt.

Heti (? Vagy szezonális) ajánlat

Vagy lehet pont akkor változott mikor mi ott voltunk.

Egyik alkalommal az alábbiakat ettük:

Fogasfilé újhagymás burgonyapürével

Barbecue oldalas házi stakeburgonyával 

Ilyen finom omlós volt a hús

Desszertnek csokis palacsintát rendeltünk, ez is rendben volt.

Étkezések

Mint egy újszülöttnél, nálunk is meghatározó szerepet játszottak a napi étkezések.

Miután félpanziós ellátásban részesültünk a szállodában (bőséges reggeli+vacsora), így normál esetben az ebéddel nem kellett volna törődnünk. Csakhogy mi majd éhen vesztünk kora délutánra. 

No, de előbb néhány lesifotó a büfé asztalokról. 

Volt egyszer ez a sarok és még két kisebb pult, ebből egy alant. 

Középen a pékáruk voltak, ill. a pirítógép (iszonyatos elavult technológiával).

Balra a kávé-tea-pult, ami nem látszik. Hátul minden más: zöldségek, saláták, kencék, feltétek -sajtok, felvágottak-, tükörtojás, stb. 

Nagyon tetszett, hogy a szemben lévő pultot hàtulról a konyhából - a szakács -, előlről a vendégtérből - a vendég - közelíthette meg. Továbbá volt bent tűzhely is, ahol a meleg ételt (pl. tükörtojás) gyorsan tudták pótolni a pulton, anélkül, hogy a vendegtérbe kellene lépniük.

Reggelis sziget a terem közepén: rántotta, főttojás, lecsó, virsli, bundáskenyér, bacon, kolbászka; a másik felén kása és tejbegríz (próbálta kompenzálni a zsír szintet) :)

A terem másik végében voltak a friss és aszalt gyümölcsök, műzlik és magvak.

Nekem azáltal, hogy ennyi pult volt, kicsit széttagolt volt a büfé, de ettől függetlenül a reggelivel igen meg voltam elégedve. Mindenki tudott választani az igényének és ízlésének megfelelő ételt. 

Ha a reggeli 5/5 pont, a vacsorára ennél kevesebb pontot adnék. Többségében túl sok magyaros és egyben túl zsíros, túl nehéz ételek szerepeltek. Volt ugyan könnyed étel, de maximum 1 féle. Hal is csak az egyik estén volt. Egy vacsora legyen szolidabb, könnyedebb. Ezekből is lehet többfélét összeválogatni a büféasztalra. A konyha rámehetne az egészséges vonalra, főleg ha már wellness szállodáról lévén szó. Értem én, hogy orosz és német a vendégek 85-90%-a, de nem hinném, hogy csak a töltöttkáposzta és a pörkölt miatt jönnének ebbe a szállodába.

Wellness Hévízen

Mai program:

6.55 csörög az óra

7.06 feltápászkodom az ágyból 

7.10 a takarítónő kopog, majd bejön - erre nem készültünk - kedvesen mondja, hogy visszajön és még 2x megteszi :)

7.13 - 8.00 wellness (szauna - nagyon jó, mert csak elvétve téved be 1-1 ember -, úszás és áztatás a termálban)

8.10 - 9.00 reggeli

Gy wellness reggelije - bundáskenyer baconnal és kolbászkával

Én tojásrántottát és zabkását eszem, teljesen rendben van.

9.45 - 12.00 wellness

10.00 Aqua fitnessz - persze ezt Gy kihagyja, inkább átmegy az élménybe áztatni magát.

Az "edzés" nagyon jó - anyu ilyenre kéne kiiratnod magad! Kellékek: "súlyzó" és vmi derék öv, ami fenntart a vízen, ha háton, vagy hason csináljuk a gyakorlatokat. Az átlagéletkor kb. 60, amit egy 40esnek kinéző 50es nő és én húzunk le. 

Utána megint szauna, h felmelegedjek, majd a slő (termál), végül az élmény.

Termál medencéből 2 féle van - jin-jang formájú (hogy minek azt nem tudom? lehet így extra dizájnos) 32-34 és 36-38 fokosak.

Az élményben vannak buzgárok - nyakmasszír; derékmasszír; bugyogtatós ágy, de azon képtelenség fent maradni; talajból bugyogós - ezen sem lehet; és ami a legjobban tetszik egy olyan falból sugárzó sorozat buzgár, amiből kb. 5db van 1-1,5 méterenként elhelyezve, különböző magasságokban. Tehát ha nincsenek sokan a medencében (mint ahogy most is így volt), végig tudod masszírozni a bokádtól-a vádlidon-combodon-fenekeden át-a derekadig magad az egyes "állomásokon".

Amit hiányoltam az a kneipp és a gőz, ugyan ez utóbbi van, csak nem működik. :(

13.00 ebéd

A (tavalyról) már ismert helyen - a Liget Étterem és Pizzériában - ebédelünk, viszonylag nagy adagokat kapunk, amivel jól eltelünk.

Gy őzgerince gombás gnocchival. A husi finom volt, a gombás köret semmi extra.

Én zöldfűszeres lazacot választok grillzöldségekkel. Finom.

Kb. 15.15 séta Hévíz központjában

Szép, ápolt, gondozott közterek

Ez a virág tetszett

Kb. 15.20 piacozás

Nagyon jó hangulata van ennek a kis piacnak. Van itt minden, bóvli, bolha piac, termelői, sajt, hús, pékáru, zöldség, gyümölcs, növény

Néhány kép ízelitőül:

Ez a kenyér kovásszal és mangalicazsírral és mangalica csíkokkal készült.

Voltak tinktúrák is

Szárított gyógynövények

Fűszernövények 

Diós-zabos kenyérke is nagyon jól néz ki

Míg mi a sátorban bámészkodunk, kint szakad az eső. Persze valamikor vissza is kell indulnunk, mert az időkép.hu szerint egy nagy, egybefüggő zivatar felhőzet van felettünk.

A piaccal sréhen szemben megmutatom Gynek Hévíz egyik legjobb cukrászdáját. Fullon vagyunk ugyan, de fagyi nélkül nem mehetünk tovább, így egy 3 gombócos kelyhet kérünk. Naná, hogy a cheesecake a legjobb! :)

A mákos-meggyes-marcipános is jó, csak picit édes.

18.00-19.00 esti wellness

Gy később csatlakozik, addig én szaunázom és úszom egy kicsit.

Ez alkalommal szinte tömeg van a szaunában. Egy magyar faszi mentás olajjal önti fel a forró köveket, ami az oroszoknak nagyon tetszik. Kicsivel később a fele társaság lecserélődik és bejön egy öreg csóka egyszál pélóban. Mindenki les, hogy ez most mi, mert a másik a textil mentes szauna. Az oroszok folytatják tovább a szövegelést és öntenek még a kályhára, én meg kimegyek, mert már elég volt. Úszom egy kicsit, majd Gyvel a termálban találkozunk és megint jól kiáztatjuk magunkat.

Este vacsi, ami már nem fér belénk, meg amúgy is késő van, így csak lájtosan válogatunk a büféasztalról. 

Megérkeztünk Hévízre

Mikor beléptünk a hallba (hűű), Gy azt mondta, hogy "sosem voltunk még ketten ilyen puccos helyen" - ami nem igaz, mert mint később visszaemlekeztünk (hjaj mennyi éve is már..), voltunk.

Hall

A szoba teljesen rendben van, tiszta és elég nagy kettőnknek. A 7-en lakunk, a penthouseban. :) Ez persze csak vicc, mert igazából egy családi szobát kaptunk, aminek közös ajtaja van a szomszédos szobàval. 

Természetesen kaptunk fürdőköpenyt, + törülközőt és lepedőt a bioszaunába (textil nélküli)

Becuccoltunk

A fürdő kádas, rendben van. 

Kilátás a szobából - elég szar idő van, de így legalább lehet nyitott erkelyajtónál aludni.

A szállodában rengeteg orosz és elenyésző német van. A célközönség  nyugger - ezt senki ne vegye sértesnek, csak ténymegállapításként írtam - aminek természetesen vannak előnyei és hátrányai.

Előnyök: 

este, vacsi időben (a termál medence zárása után) kiürül a wellness. 

Így a vacsi után csobbantunk egyet. Míg Gy úszott, addig én szaunáztam, majd beültünk a jakuzziba, végül a kinti medencébe áztattuk a testünket egy félórácskát. 

Hátrányok:

valamiért nem ismerik a liftet. Ha ők lefelé akarnak menni, akkor is beszállnak a felfelé tartó liftbe és nyomorognak velünk a 7-ig. 

Utolsó órák Ausztriában

Reggel Gy szeme hamar kipattant, én még azt sem tudtam merre vagyok, mikor ő már a sátrat bontotta. Az eső, természetesen állandó permetként hullott alá az égből. Gy első "felindulásából" megkérdezte, hogy kidobjuk-e a sátrat. Mondtam dobjuk, csak a cövekeket tartsuk meg, az mindig kellhet (pl. Röni tyúkketrecéhez). Ebből végül az lett, hogy "á, ne dobjuk ki, jó lesz ez még valamire". Pff, úgy érzem túl sok a "Lengyel hatás", azért vigyázni kell ezzel!

A tegnapi sokk után úgy döntöttünk, hogy itt hagyjuk ezt a kócerájt. Kicsekkoltunk és miután sikerült összeszedtük magunkat, az esti "terv" szerint, a st.wolfgangi pékségben reggeliztünk. 

Az alap reggeli: tea/kávé/kakaó, zsemle, vaj, lekvár (a lekvár olyan volt, mint a Kempiben!)

A tuningosabb: a fentiek + pár szelet sajt, illetve sonka, kis zöldség és keménytojás

A kenyereskosárban lévő bal oldali  rozsos(?) zsemle mennyei volt, a tetején mák és szezámmag, az alján napraforgómag, benne pedig len -és szezámmag, illetve zab szemek.

Ezen felül berendeltünk még 2 túrós táskát és egy mákos csavart kalácskát. Az eladó nőci szeme picit elkerekedett és mondta, hogy dehát 2 brot jár a reggelihez, ezt elcsomagolja, vagy ezt is itt esszük? Mivel mi azt hittük, hogy az 2 szelet kenyér lesz, így bőszen bólogattunk, hogy persze tegye csak a többihez. Nos, mire végeztünk igen elteltünk, ezért jártunk még egyet a városkában. 

Ja, természetesen a szalvéta is az Adventi St. Wolfgangot hírdette.

Reggeli után Linz felé vettük az utat. Körülnéztünk a helyi szuper-giga-mega sportboltban, ahol cirka 90 ropiért találtam magamnak vízálló-szélálló-lélegző dzsekit, és leértékelve kb. 200ezerért sátrat. Csodáltuk a felhasznált anyagok minőségét és azt a technológiai fejlődést, amivel ezeket kifejlesztették.    Azért próbálkozunk-próbálkozunk mi is, de be kell vallani még mindig le vagyunk maradva pár lépéssel.

Döntöttünk. Megyünk haza. Talán már tegnap, de Gy ma reggel mondta ki. Ez a sátrazás most nem jött be. 

Nagyon sok látnivaló volt a listánkon, de minden nem fért bele az időnkbe, így most ezeket el kellett engednünk. Ilyen volt: 

- andalgás Hallstattban

- Salzkammergut valamelyik sóbányájának meglátogatása

- kajakozás valamelyik see-n

- andalgás Salzburg óvárosában

- a salzburgi állatkert / Természet Háza megtekintése

- Zip line (brutál canopy pálya)

Arra gondoltunk, hogy legközelebbre hagyjuk ezeket a programokat, kiegészítve egy kis erdei kirándulással. Sőt, én szívesen visszajönnék télen is, amikor mindent hó borít, gyönyörű lehet olyankor a táj.

Wolfgangsee

Miután kicsekkoltunk a panzióból, északnak vettük az irányt. Úgy terveztük, hogy a Wolfgangsee partján fogunk kempingezni. Végül így is lett, csak nem azon kempingek egyikében vertük le (Gy!) a cövekeinket, amelyeket még otthon kiszemeltem magunknak. Eredetileg egy család által üzemeltetettet néztem ki, akik mellékesen sajtkészítők. A honlapjuk baromi csalogató (ezt majd belinkelem). 

A strandjuk ezt a látványt nyújtja:

A kemping viszont nagyon picit (az itteni viszonylatokhoz képest) elhanyagoltnak tűnt. Később rájöttünk, hogy miért.

Kiderült, hogy valójában ők a környék tejtermék készítői, és csak mellékesen fogadnak 5 hónapnál tovább tartózkodó vendégeket, mert amúgy túl sok papírmunka, meg egyéb teendőik is lennének a túristákkal. Hát ez van, nekik bejött a biznisz. 

Nagyon tetszett a tejes automatájuk:

A kiürült üvegeket abba a narancssárga ládába lehetett visszaszolgáltatni.

Itt is komoly ára van a kézműves termékeknek

Emellett a kemping mellett 3 másik is volt, mint ahogy ez a tókörüli városkákra mind jellemző, de valahogy egyik sem fogott meg. Elég zsúfoltak voltak és még sövény sem választotta el a két parcellát egymástól, ahogy Magyarországon, oly sok helyen.

Végül St.Wolfgang egyik kempingjében vertük fel a sátrunkat, ami szintén part menti hely. Miután lecövekeltünk St. Wolfgang kőkemény talajába, elindultunk meghódítani a kis települést. 

Mondanom sem kell, az egész a túristákra épül. Mindenhol éttermek, szuvenír boltok, stb-stb. Ráadásul valami hihetetlenül nyomják a város Adventi reklámját. Külön fa bódét állítottak fel erre a célra, ahol egy monitoron csupa téli tájat és a város karácsonyi pompáját láthattuk. Természetesen innen sem hiányozhattak az Adventi relikviák. Azért ez a nyár közepén igencsak fura.

Körbejártuk a várost. 

St.W híres temploma, a háttérben 

Nem tudtuk megállni, hogy ne vásároljunk egy kis pörkölt, mázas diófélét ebben a kis boltocskában.

Ez a bejárat nagyon tetszett

Egy kis helyi serital és némi egyszerű étel mellett megpihentünk, aminek néhány perc elteltével még jobban örültünk, mivel egy rendes erejű zápor áztatta el a környéket, míg mi vártunk a vacsoránkra.

Visszatértünk tehát a szállásra, szépen elterveztük az est hátralévő részét, elmentem tusolni, Gy váltott engem, én addig a sátorban belekezdtem a blog írásába. Az eső újra eleredt. Jó volt hallgatni ezt a felfrissülést hozó esőt, a sok melegnap után. Majd egyszercsak nedvességre lettem figyelmes. Mi ez? Hopp, és egyre több! Basszus, beázik a sátor! Na ne! Pff.. és mit fog ehhez szólni Gy, ha megtudja? Totál ki lesz bukva! De legnagyobb meglepetésemre elég rezignáltan fogadta. Ok, most mi legyen? Számos variáció merült fel, de ezeket most nem részletezem, csak annyit, hogy majdnem vettünk egy új sátrat a kemping boltjában, amiről azért kellett lemondanunk, mert nem fért volna bele a zsír új matracunk. Sokat tanakodtunk, hogy mi legyen, közben a recepciós csávó megszánt minket és azt mondta, h aludjunk itt az éttermi részben, 10-kor úgy is bezárnak, és még a helyiség kódját is megadta. Nagyon örültünk a vendégszeretetének és eltettük a kódot. Oké, de addig mit csináljunk? Picit alábbhagyott az eső, visszasiettünk a sátorhoz, de ekkor már gyorsan kellett visszapakolnunk a kocsiba, mert újra elkezdett esni. Beültünk a kocsiba és vártunk. Addig vártunk, míg végül Gy elkezdett bekuckózni. Én aludtam már autóban egy párszor, nem egy leányálom, de azt láttam rajta, hogy a sok szenvedés ellenére izgalomként éli meg. Persze, majd tök poén lesz mesélni a haveroknak, de fájó nyakkal/derékkal ébredni?! Ahh.. bele sem gondolok. Most elég, hogy nem kell hallgatom a patak zúgását, helyette van vízcsepp kopogás az autó tetején. Izgi, mi? És a matracunk még így is 0 km-es marad!

Holnap kiderül, hogy hogyan tovább, lesz-e még számottevő csapadék vagy sem (sztem nem)? 

Gy+L izgalmas nyári kalandja folytatódik! 

(és még a tegnapi nap izgalmait nem is meséltük!)

Az a bizonyos 4. nap

Tegnap nagyon felelőtlenek voltunk, tudjuk. Kár lenne szépíteni, szénné égtünk. 

Reggel viszonylag hamar (7 óra körül) egymásra néztünk Gy-vel, de gyorsan vissza is tettük a párnára a fejünket. Lehet, hogy ő erre a momentumra nem is emlékszik. Nem kérdeztem, de most sem tudom, mert itt horpaszt mellettem. A reggelinél nem sokat tudtunk magunkról, pedig nem 5 perccel a felkelés után mentünk le. Olyanok voltunk, mint a partra vetett vízihullák, az arcunk teljesen feldagadt (nekem már előző nap egy picit a szemem) Nagyon remélem, hogy ez csak "gyógyulási reakció", ami a 4. napnak köszönhető és nem pedig a leégésnek!

Miután mindkettőnk az új bőrünk növesztésére fordította energiakészletének 70-80%-át, ezért úgy döntöttünk, hogy ma inkább ne menjünk napra. Oké, de azért menjünk kirándulni valahova az erdőbe! Rendben. Elkezdtük a tervezést, majd rá kellett jönnünk, hogy az itteni túraútvonalak legnagyobb része erdészeti, vagy valamilyen kiépített úton haladnak, aminek az eleje (1-2km) és a vége (legtöbb esetben a hegyen) napos szántóföldeken, réteken mennek keresztül, ahol semmi árnyék. Ráadásul a bejárható hegyeket tekintve, kevésnek a tetején van erdő. Azt vettük észre, hogy a közelben (amiről van térképünk) nagyon szétszabdaltak az erdős területek. Úgy tűnik, mintha nem lenne olyan nagy, egybefüggő erdőség, mint Magyarországon pl. a Börzsöny, vagy a Bükk. Háh! A végén még örülni fogunk annak, ahol élünk, pedig az első napokban nagyon irigyeltük Sógorékat a sok vízesés és kristálytiszta patak miatt! :)

A félnapos regenerálódás után végül erőt vettünk magunkon és felkerestük a közeli apotékát és vettünk egy helyi kencét a bőrünkre. Akkor még ugyan hét ágra sütött a nap, de volt időnk kiolvasni a térképről hogy melyik a régió azon pontja, ahol van erdő, víz, de legfőképpen árnyék. Remekül belőttük a Lammerklamm szurdokot. Hibátlan volt. A fent említett kritérériumokon túl még egy grátisz is volt. Alig voltak turisták. Pedig nem sokkal grandiózusabb a lichtensteinklammi szurdok se. Valamiért ez mégse volt zsúfolt. Hála a jó égnek! Volt időnk kiélvezni a látványt. A fotózás és videózás pedig jelentősen egyszerűbb volt a szokásos statiszták nélkül.

Annyira tetszett a szurdok, olyan sok képet csináltunk, hogy alig tudok válogatni, legszívesebben az összeset feltenném. :)

Ilyen kiépített utakon haladtunk végig itt is.

Kajakosok számára igen kedvelt ez a szurdok 

Egy ilyen fullos réztölcséren keresztül lehetett hallgatni a víz zúgását

Ezt már visszafelé fotóztam a hídról

Ilyen kis növények és mohák nőttek a sziklákon

A hatalmas sziklákon még fák is nőttek

Ez meg már az út vége

Itt látszik, ahogy a víz alámosta a fákat magas vízállásnál

Ezt a remek kis fogadót (Lammerklause) ajánlották a bejáratnál, valójában, mint végállomást.

Ki is próbáltuk. Finom volt a rétesük. A terasz nagyon hangulatos volt, a belső rész pedig igen ízléses en berendezett. Honlapjukon árat nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna.

Miután legurítottuk, amit rendeltünk, visszafelé vettük az irányt. 

Ez, már egy másik, rövidebb szakasza a szurdoknak, amit "sötét szurdoknak" hívnak. 

Összességében nagyon élveztük ezt a rövidke túrát, persze a végén ennek is sikerült megizzasztania minket. :) Nekem azért a lichtensteinklamm-i szurdok magasra tette a lécet, végén azzal a gyönyörű vízeséssel. Gy-nek meg inkább ez tetszett. A kulcs: itt egész úton max. ha 8 embert láttunk.